Tudom nemrég írtam erről… De ma is az jár a fejemben, hogy mennyire hiányzik a régi életem, és nem tudok megbarátkozni a tudattal, hogy az idő márpedig múlik, és már soha nem lesz semmi olyan, mint régen volt. Soha nem lesznek közös osztálykirándulások Zolibával, és Norbibával, soha nem lesz semmi közös program azokkal az emberekkel, akikkel tulajdonképpen felnőttem. Ha lesz is, akkor is csak valami erőltetett pár órás összejövetel, és már soha semmi nem lesz ugyan olyan, mint régen volt. Lehet az, ami most van, az meg majd pár év után ugyanígy fog hiányozni? Nem tudom. Nem gondolom jelenleg, de meg kéne tanulni jobban értékelni a jelent, mintsemhogy mindig sírjuk a múltért. De hát akkoris. Ha egyszer volt valami, ami jó volt, nem akarjuk, hogy elmúljon és helyébe valami rosszabb, nehezebb, körülményesebb dolog kerüljön. De sajnos ez elkerülhetetlen, az idő múlik az emberek – köztük én is – változnak, változunk. És ez az élet rendje. Sajnos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése