2008. május 29., csütörtök

Mitévő legyen az ember ilyenkor?

Tulajdonképpen ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy hogyan is érzem magam, nem is tudom mit mondanék. Ha MSNen kérdeznék biztosan annyit, hogy megvagyok, de persze ez közel sem igaz. Nagyon is rosszul érzem magam.

Nyomaszt a közelgő érettségi, és az előttem hömpölygő megtanulandó tételek végeláthatatlan sokasága, továbbá az is nyomaszt, hogy tegnap rengeteg pénzt elbuktam a casinon, egy kétes forrású oldal megtekintése miatt. Kaptam egy kevés pénzt ballagásra, és gondoltam, majd csinálok belőle többet, amikor elolvastam egy tuti módszert a lassú, de biztos nyerésre.

100 ft-t beteszek, és felrakok 1-et a pirosra. Ha bejön 101 ft-m van, és megint felteszek egy forintot a pirosra. Ha nem jön be, akkor a megmaradt 99 forintból ismét felteszek, immár az előző tét kétszeresét szintén a pirosra, és ha nyerek 101 forintom lesz. Ha nem 97, ekkor 4 forintot kell feltenni szintét a pirosra, hogy 101 legyen a végeredmény.

Remekül hangzik nem? Gondoltam nincs nagy rizikó. Beraktam 100.000 forintot, és ezres téttel játszottam csakhogy a nagyságrend megmaradjon. 
100.000 -1000
99.000 -2000
97.000 -4000
93.000 -8000
...
És persze egy idő után tudjuk, hogy elvesztünk mindent, ha nem jön az az átkozott piros. És véleményem szerint nem véletlenül nem jött. Biztos vagyok benne, hogy trükközés van a gépekkel.

Tehát ez a két dolog a domináns a rosszkedvemet illetően. Ezentúl persze van még ok. Mióta szakítottam a barátnőmmel nincs szinte senki, akire feltétel nélkül számíthatnék, bármit megoszthatnék vele, és kérdőjelek nélkül számíthatnék a segítségére. Továbbá a szeretethiány is az, ami odáig vitt, hogy kéne csinálnom valamit. Valami nem mindennapit, valamit, ami különlegessé tenné a szürkének mondható hétköznapjaimat.

Az az ötlet ötlött fel bennem, hogy el kéne menni egy hétvégén külföldre. Érezni a szabadságot, hogyha illúzió is. Mint vak dióként dióba zárva lenni, és törésre várni. Ezt érzem. Hogy valaki feltörjön, és meglássam a napot. Valami jóra várok, és szokatlanra. Hogy történjenek velem az események. Arra gondoltam, hogy beülök a kocsiba és elmegyek Olaszországba. Ez mind szép és jó, csakhogy a hiányzó 90ezer forint mellé még egy nem túl kis benzinszámlát is kreáljak, plusz még az ottani költségeket, hát nem biztos, hogy jó ötlet, de mindenesetre nagyon vonzó!