Megint egy jólsikerült hétvége

A két második idézetet olvasva közhellyel találhatjuk szembe magunkat, míg az elsőt olvasva végképp.

Tegnap találkoztam Zalánnal, majd a Peti is csatlakozott. Nagy erőfeszítés és gondolkozás árán kiszenvedtük magunkból. Tuti nem találjátok ki.. - hogy elmegyünk romkertbe. Hohó! Micsoda ötlet. –Peti, menjünk már lécci a te kocsiddal, az tele van, az enyém meg már villog, hogy tankolni kéne!
Ilyenkor egy normális ember azt mondaná, hogy persze menjünk, tudom úgyse állsz most túl jól egyes dolgok miatt... anyagilag. Nem egy nagy távolság romkert.. Oda-vissza pontosan 6,6 km, amit, ha 5 literes fogyasztással számolok a jelenlegi 313 forintos benzin áron, akkor pontosan 103.29 forint, ha nem számolom az autó kopását. Valószínűleg az többre jönne ki, ahogy a Peti használja az autót, de ez most nem lényeg. Én nem érzem magam annyira kis stílűnek, hogy ezen veszekedjek, tehát elindultunk az én autómmal, ami ugyan 7 litert fogyaszt körül-belül, ami így 144.606 forintra jön ki, de gondoltam megtehetem, a 3 literből így is maradni fog még 2,538 ezred liter.

El is indultunk, majd amikor odaértünk már el akartak jönni. Gondoltam elviszem őket a boltba valami üdítőért plusz 2 kilóméter oda-vissza, de hát a barátaimról van szó – fel sem merül, hogy ez probléma lenne. Meg is vettük.

Amikor visszaértünk találkoztunk pár ismerőssel, akikkel beszélgettünk, és én próbáltam őket feldobni. Egyszer csak egy durranást hallok és érzem, hogy nedves a nacim.. Peti felrázta a pezsgőt odatartott alám, és kinyitotta. Huhú remek vicc. Dőlt a röhögéstől. Persze nekem ez nem tetszett, látta is rajtam. Végülis kinek tetszene ez? – Mert szerintem senkinek. Mondta, hogy –Gyere önts le teis..

Gondoltam ha már az enyém olyan az övé miért ne legyen?! Tudja rólam, hogy olyan ember vagyok, aki az ilyen nevetséges dolgokat nem szokta vissza adni, de most csalódnia kellett.. Felráztam és jól összepezsgőztem. Mondjuk én nem kacagtam rajta, mert nem találtam viccnek apró nyomát sem az egész dologban, de azért jól esett, hogy nem csak rajtam lehet nevetni. –Mármint azoknak, akik szerint ez vicces. Ezek után megfogta az üveget, és a lábamtól 3 centire ért földet, ennek következtében milliónyi apró darabra hullott szét egy hatalmas csörrenés kíséretében.

Persze ezen felhúztam magam, boldogan levettem a nadrágomat, beültem az autóba, és Zalánnal elindultam haza. Peti ismét pórul járt a nagy irigysége, és gyerekes viselkedése miatt; mivel az én kocsimmal jöttünk én egyből megszabadultam a nadrágtól, míg neki valahogy el kellett jutni az autójáig.

Hazafelé sok gondolat járt a fejemben.. Vajon ezt mással is megcsinálná? Vagy csak velem meri? Vagy egyáltalán mire jó ez? Miért nem normális morállal rendelkező emberek módjára érezzük jól magunkat, mint rajtunk kívül szitne a világon mindenki? Ezen költői kérdések a nevükből kifolyólag sem találtattak választ magukra, úgyhogy kénytelen voltam beérni a pangó ürességgel ezek tekintetében.

Én valóban ilyen lennék? Hisz ő a barátom, és még szeretem is. És a közhely szerint ember barátjáról... Annak ellenére, hogy mondtam neki – Nem haragszom, csak mondd, hogy bocsánat. Erre annyi választ kaptam, hogy mit pörögsz már? Valóban ez egy normális, magát értelmesnek valló ember válasza? Hogy mit pörögsz már?

Lényegtelen. Ma elmentem hajógyárira, találkoztam Zotyával is. Hisz a kora esti órák Harmóniás tánca után kell egy kis fülzsibbasztó dance muzsika is; elég jól is éreztük egymást, aztán találkoztunk Petivel, és a többiekkel. Peti nem nézett rám, és visszautasította a kézfogásban megnyilvánuló üdvözlésemet, mintha én viselkedtem volna úgy, ahogy, és durcás képpel rázta magát hellyel-közzel ütemre. Ezt a helyben magunkat rázásos rosszkedvet próbáltam egy kis élettel feldobni, de megbuktam, úgyhogy kb 25 perc után el is köszöntem, amikor szintén visszautasította a kézfogásomat. Ha a közhely igaz: Én mint sértett fél bírok mosolyogni és kezet nyújtani, míg Ő durcásan kémleli az eget, nehogy összetalálkozzon a tekintetünk; merem magam okosnak mondani. Ekkor kézfogás nélkül mosolyogva hazajöttem, és tükörbe tudok nézni, mert igenis EMBER vagyok.