Az első nap L.A-ben

Asszem kezdem megérteni, hogy mitől is megy tönkre a környezetünk. Errefelé talán ha azt írom, hogy nem lehet a benzinkútnál dieselt kapni, azis sokat elárul, de ha azt mondom, hogy a taxis v6-os 3.8 literes kocsival jár az talán mégtöbbet. Az elektromos áramot vezető vezeték a fejem fölött az utcán olyan hangos, hogy már szinte zavaró, és a többi dolgok, amiket még nem láttam. Valami nagyon nincs itt rendjén szerintem, és ha az egész amerika ilyen, akkor nem sokat jósolok magunknak..

Amúgy baromi jó itt. Reggel be kellett menni a suliba, ami kocsival kb 10 perc volt. Bevitt a szobatársam, mert bérelt egy volvot a hétvégére, elment Las Vegasba a többiekkel, de holnap nemtudom mi lesz, mert nem lesz kocsi. Venni kéne havi bérletet a helyi buszra, 62 dollár..

Szóval volt ma ilyen ismerkedés, meg idegenvezetés, ami baromi jó volt.. Először is be kellett menni a suliba, ahol megláttam az egyik csajszit, akivel már előtte dumáltam neten, odamentem lepusziztam, de elég furán vette, aztán később mondta, hogy nem is ismert meg, de még ha meg is ismert volna, lehet egy idegen helyen nemjó az otthoni egyből puszis szokást használni. Aztán dumáltunk, rájött ki vagyok, és egyáltalán nem is haragudott rám amiatt, hogy egyből lepusziztam. Nah tökjó. Aztán Olivia, aki amúgy a helyi director, körbevezetett minket, és elvitt egy helyre, ahol ki kellett töltenünk egy tesztet, meg le kellett adnunk 100 dollárt, ha esetleg kárt tennénk vagy valami..

Le is ültem az asztalhoz, ahol ki kellett tölteni a tesztet. A csajszival ültem együtt, akit az imént lepusziztam, amúgy dán.. meg 3 francia csajszival. Persze franciául beszéltek egymással, kit érdekel, hogy angolul tanulni jöttünk ide.. Kitöltöttük, aztán jött az idegenvezetős rész..

Ezekkel a lányokkal együtt elmentem először kajálni. Cecille, Helen, Adéle, és még volt egy lány, akinek nem birom megjegezni a nevét, de ő úgy néz ki pont, mint a terzében az egyik csajszi..:) Miután megettem az 7.5 dolláros gigamegamaxi mértű burritomat, aztán tényleg városnézés következett.

Megismerkedtem Juliennel, aki szintén francia, és szintén nem értettem miről makog. Kiderült, hogy táncol, gitározik, és egy időben kosarazott is, tehát van pár közös vonásunk. A csbcs mániáról nem is beszélve... Nah vele lógtam meg a francia haverjaival, nem is beszélve a holland szőke csajt, akiről megtudtuk, hogy virgin, pedig nem is kérdeztük.

Miután eltöltöttünk pár kellemes órát, visszamentünk az órarendekért, amit én nem kaptam, mint később kiderült azért, mert nem volt nálam a biztosításom, mármint nem adtam le.

Hazafelé busszal jöttünk Helene-nel meg egy másik francia lánnyal, akinek szintén nemtudom a nevét, de azért neki is megmondtam, hogy sexy a nyelv amit beszél ;).. leszálltunk a starbucksnál, mert ugye az nagyon fontos, nem messze a szállásomtól, és beszéltem Helene-nel, hogy megyünk valahová vagy nemtudom. Amíg benn voltam a starbucksban, ők összeszedtek valami 200 kilós srácot, aki elvitte őket haza egy Toyota sequiaval (nem kis autó), nagyon-nagyon félve ültem be, de szerencsénk volt, mert nem raboltak el, nem adtak el, és mégcsak nem is fogtak kényszermunkára. Ilyen hülyéket.. Vadidegennel vitetik magukat. Végülis sok hülye van, aki ha meglát pár fiatal szép lányt, egyből megtesz mindent, mégha semmi haszna nem származik belőle, akkor is. Szerencsére ez a srác ilyen volt. GPS-e is volt, beírta a címet, és mindig néztem arra fordult, amerre mondta, és engem is visszavitt oda, ahonnan elindultunk.. Konkrétan nemtudom mi értelme volt, hogy beszálltam.. Talán csak annyi, hogy annyival is többet voltam a srácokkal..

Miután visszavitt, vettem egy SIM kártyát, aminek amúgy +1-310-4-89-08-69 a száma. Gondoltam veszek egy telefont is, de hát arról persze letettem.. Szerencsére elhoztam mind a két telefonomat, úgyhogy nincs hiány.

Ezután haza sétáltam, futottam egy kicsit, dumáltam a Belga szobatársammal, és lefeküdtem aludni.




">

Megint egy jólsikerült hétvége

A két második idézetet olvasva közhellyel találhatjuk szembe magunkat, míg az elsőt olvasva végképp.

Tegnap találkoztam Zalánnal, majd a Peti is csatlakozott. Nagy erőfeszítés és gondolkozás árán kiszenvedtük magunkból. Tuti nem találjátok ki.. - hogy elmegyünk romkertbe. Hohó! Micsoda ötlet. –Peti, menjünk már lécci a te kocsiddal, az tele van, az enyém meg már villog, hogy tankolni kéne!
Ilyenkor egy normális ember azt mondaná, hogy persze menjünk, tudom úgyse állsz most túl jól egyes dolgok miatt... anyagilag. Nem egy nagy távolság romkert.. Oda-vissza pontosan 6,6 km, amit, ha 5 literes fogyasztással számolok a jelenlegi 313 forintos benzin áron, akkor pontosan 103.29 forint, ha nem számolom az autó kopását. Valószínűleg az többre jönne ki, ahogy a Peti használja az autót, de ez most nem lényeg. Én nem érzem magam annyira kis stílűnek, hogy ezen veszekedjek, tehát elindultunk az én autómmal, ami ugyan 7 litert fogyaszt körül-belül, ami így 144.606 forintra jön ki, de gondoltam megtehetem, a 3 literből így is maradni fog még 2,538 ezred liter.

El is indultunk, majd amikor odaértünk már el akartak jönni. Gondoltam elviszem őket a boltba valami üdítőért plusz 2 kilóméter oda-vissza, de hát a barátaimról van szó – fel sem merül, hogy ez probléma lenne. Meg is vettük.

Amikor visszaértünk találkoztunk pár ismerőssel, akikkel beszélgettünk, és én próbáltam őket feldobni. Egyszer csak egy durranást hallok és érzem, hogy nedves a nacim.. Peti felrázta a pezsgőt odatartott alám, és kinyitotta. Huhú remek vicc. Dőlt a röhögéstől. Persze nekem ez nem tetszett, látta is rajtam. Végülis kinek tetszene ez? – Mert szerintem senkinek. Mondta, hogy –Gyere önts le teis..

Gondoltam ha már az enyém olyan az övé miért ne legyen?! Tudja rólam, hogy olyan ember vagyok, aki az ilyen nevetséges dolgokat nem szokta vissza adni, de most csalódnia kellett.. Felráztam és jól összepezsgőztem. Mondjuk én nem kacagtam rajta, mert nem találtam viccnek apró nyomát sem az egész dologban, de azért jól esett, hogy nem csak rajtam lehet nevetni. –Mármint azoknak, akik szerint ez vicces. Ezek után megfogta az üveget, és a lábamtól 3 centire ért földet, ennek következtében milliónyi apró darabra hullott szét egy hatalmas csörrenés kíséretében.

Persze ezen felhúztam magam, boldogan levettem a nadrágomat, beültem az autóba, és Zalánnal elindultam haza. Peti ismét pórul járt a nagy irigysége, és gyerekes viselkedése miatt; mivel az én kocsimmal jöttünk én egyből megszabadultam a nadrágtól, míg neki valahogy el kellett jutni az autójáig.

Hazafelé sok gondolat járt a fejemben.. Vajon ezt mással is megcsinálná? Vagy csak velem meri? Vagy egyáltalán mire jó ez? Miért nem normális morállal rendelkező emberek módjára érezzük jól magunkat, mint rajtunk kívül szitne a világon mindenki? Ezen költői kérdések a nevükből kifolyólag sem találtattak választ magukra, úgyhogy kénytelen voltam beérni a pangó ürességgel ezek tekintetében.

Én valóban ilyen lennék? Hisz ő a barátom, és még szeretem is. És a közhely szerint ember barátjáról... Annak ellenére, hogy mondtam neki – Nem haragszom, csak mondd, hogy bocsánat. Erre annyi választ kaptam, hogy mit pörögsz már? Valóban ez egy normális, magát értelmesnek valló ember válasza? Hogy mit pörögsz már?

Lényegtelen. Ma elmentem hajógyárira, találkoztam Zotyával is. Hisz a kora esti órák Harmóniás tánca után kell egy kis fülzsibbasztó dance muzsika is; elég jól is éreztük egymást, aztán találkoztunk Petivel, és a többiekkel. Peti nem nézett rám, és visszautasította a kézfogásban megnyilvánuló üdvözlésemet, mintha én viselkedtem volna úgy, ahogy, és durcás képpel rázta magát hellyel-közzel ütemre. Ezt a helyben magunkat rázásos rosszkedvet próbáltam egy kis élettel feldobni, de megbuktam, úgyhogy kb 25 perc után el is köszöntem, amikor szintén visszautasította a kézfogásomat. Ha a közhely igaz: Én mint sértett fél bírok mosolyogni és kezet nyújtani, míg Ő durcásan kémleli az eget, nehogy összetalálkozzon a tekintetünk; merem magam okosnak mondani. Ekkor kézfogás nélkül mosolyogva hazajöttem, és tükörbe tudok nézni, mert igenis EMBER vagyok.

Mitévő legyen az ember ilyenkor?

Tulajdonképpen ha most megkérdezné tőlem valaki, hogy hogyan is érzem magam, nem is tudom mit mondanék. Ha MSNen kérdeznék biztosan annyit, hogy megvagyok, de persze ez közel sem igaz. Nagyon is rosszul érzem magam.

Nyomaszt a közelgő érettségi, és az előttem hömpölygő megtanulandó tételek végeláthatatlan sokasága, továbbá az is nyomaszt, hogy tegnap rengeteg pénzt elbuktam a casinon, egy kétes forrású oldal megtekintése miatt. Kaptam egy kevés pénzt ballagásra, és gondoltam, majd csinálok belőle többet, amikor elolvastam egy tuti módszert a lassú, de biztos nyerésre.

100 ft-t beteszek, és felrakok 1-et a pirosra. Ha bejön 101 ft-m van, és megint felteszek egy forintot a pirosra. Ha nem jön be, akkor a megmaradt 99 forintból ismét felteszek, immár az előző tét kétszeresét szintén a pirosra, és ha nyerek 101 forintom lesz. Ha nem 97, ekkor 4 forintot kell feltenni szintét a pirosra, hogy 101 legyen a végeredmény.

Remekül hangzik nem? Gondoltam nincs nagy rizikó. Beraktam 100.000 forintot, és ezres téttel játszottam csakhogy a nagyságrend megmaradjon. 

100.000 -1000

99.000 -2000

97.000 -4000

93.000 -8000

...

És persze egy idő után tudjuk, hogy elvesztünk mindent, ha nem jön az az átkozott piros. És véleményem szerint nem véletlenül nem jött. Biztos vagyok benne, hogy trükközés van a gépekkel.

Tehát ez a két dolog a domináns a rosszkedvemet illetően. Ezentúl persze van még ok. Mióta szakítottam a barátnőmmel nincs szinte senki, akire feltétel nélkül számíthatnék, bármit megoszthatnék vele, és kérdőjelek nélkül számíthatnék a segítségére. Továbbá a szeretethiány is az, ami odáig vitt, hogy kéne csinálnom valamit. Valami nem mindennapit, valamit, ami különlegessé tenné a szürkének mondható hétköznapjaimat.

Az az ötlet ötlött fel bennem, hogy el kéne menni egy hétvégén külföldre. Érezni a szabadságot, hogyha illúzió is. Mint vak dióként dióba zárva lenni, és törésre várni. Ezt érzem. Hogy valaki feltörjön, és meglássam a napot. Valami jóra várok, és szokatlanra. Hogy történjenek velem az események. Arra gondoltam, hogy beülök a kocsiba és elmegyek Olaszországba. Ez mind szép és jó, csakhogy a hiányzó 90ezer forint mellé még egy nem túl kis benzinszámlát is kreáljak, plusz még az ottani költségeket, hát nem biztos, hogy jó ötlet, de mindenesetre nagyon vonzó!