Mikor hazatérsz, s csak csend vár;
Rájössz: Bármit megtennél már.
Csak ne kéne a csend, a néma falak,
szótlan ottnincs virágok alatt,
keresned Őket minduntalan.
Lemennél a kertbe játszani vígan,
de már se kert, se társ ki mókád színesítné.
Elmúlt. Elmúlt az, mi el sem kezdődhetett.
Az arc bizony már el is kenődhetett.
Nem. Nem lesz az, minek lennie kéne!
Nincs már esély rá, miről álmodtál,
Nincs már az, amire oly nagyon vágyódtál.
Leszállt már az est, de dolgod végezetlen,
nembaj, nembaj, mondhatod, hisz ott a holnapod!
Eddig is ezt mondád? Nem igaz?
Hisz azért vagy az, mi vagy, igaz!
Hát ne kérdezz, s tartogass,
Csináld, hogy példát másnak így mutass!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése